Tilos kimondani – folytatta –, hogy a betelepítés célja Európa vallási, kulturális, etnikai átrajzolása, „felszámolva ezzel az internacionálé utolsó akadályát jelentő nemzetállamokat”.
Brüsszel ellopja a szabadságot
Orbán Viktor szerint arról sem szabad beszélni, hogy „Brüsszel ma lopakodva nyeli el nemzeti szuverenitásunk újabb és újabb szeleteit, hogy Brüsszelben ma sokan egy Európai Egyesült Államok tervén dolgoznak, amelyre soha senki nem adott felhatalmazást”.
Úgy látja azonban, „az igazság elfojtására épülő Európa gerendái mindenhol recsegnek és ropognak”, a kontinens „jólétben szunyókáló” népei „lassan felébrednek”, mert talán megértették: a jövőjük forog kockán.
A kormányfő arról is beszélt: a mai magyar életet az 1848-as és az 1956-os forradalom szellemi örökösei és leszármazottai rendezték be, „de forradalmi hagyomány szívverése mozgatja és irányítja ma is a nemzet politikai, gazdasági és szellemi életét”.
Két forradalmi hagyomány
Szerinte a magyaroknak két forradalmi hagyományuk van. Az egyik 1848-tól 1956-on keresztül, a rendszerváltáson át az alaptörvényig és a mai alkotmányos rendig vezet, míg a másik hagyomány „vérvonala” a jakobinus európai elődöktől 1919-en át a második világháború utáni kommunizmusba, a magyarországi szovjet világba fut – fejtette ki. Az 1918-1919-es forradalmat úgy jellemezte, hogy az a magyargyűlölő, idegen érdekből és célokért kirobbantott bolsevik felforgatásokról szóló lexikonban található.
Elmondta, az ünnep emelkedettsége sem feledteti, hogy a 1919-es hagyomány is velünk él még, „bár szerencsére inkább csak pislákol, ha néha hangoskodik is”. Hozzátette: gazdaállat híján megvannak számlálva a napjai, ha nem érkezik újabb nagy szellemi és politikai infúziós segélyszállítmány külföldről, akkor a gyökerei is elszáradnak az internacionalizmus befogadására alkalmatlan magyar anyaföldben.
Velejéig magyar 1848
A kormányfő „velejéig magyarként” jellemezte az 1848-49-es forradalmat, amely szerinte lelkesítő, de józan, mámoros, de célszerű, dicsőséges, de mértéktartó volt. Méltatta a magyar forradalmakat vezető tisztes polgárokat, katonatiszteket, jogászokat, írókat, orvosokat, iparosokat, földműveseket, nemzeti érzelmű munkásokat.